Kerepes város címere

Kerepes címere álló, felső élén (kétszer) homorúan ívelt, kékkel és vörössel vágott háromszögű pajzs. A felső (kék) mező hasított.

  • Jobb oldalon, a kék mező zöld udvarán két vörös szerszámzatú aranyló által húzott, vörös futóművű (tengelyű és kerekű), aranyos ablakú és lámpázatú, fekete postakocsi halad enyhén jobbra, hajtója vörös sapkát és egyenruhát visel.
  • A bal felső (kék) mező zöld hármas halmának középső, alacsonyabb halmán fekete törzsű és erős gyökérzetű, zöld lombkoronájú fa előtt ezüsttel fodrozott kék patak fut balról jobbra, a bal oldali dombon három latin kereszt aranylik.
  • Az alsó (vörös) mezőben élével jobbra, hegyével lefelé lebegő fekete ekevas és hegyével felfelé, élével balra lebegő fekete csoroszlya arany búzakévét fog közre.
Kerepes város
Kép: Erdélyi AndrásPanoramio

A jobb felső mezőben haladó postakocsi felidézi, hogy Kerepes mindig jeles forgalmi csomópont volt: révét már 1148-ban oklevél említi, 1352-ben is említik országútját, a török 1683-ban hadjáratához szekeret követel lakosaitól, 1697-ben már postaállomása és postamestere is ismert, 1750-től 1888-ig (a cinkotai vasútvonal megépültéig) a Pest-Hatvan útvonal személy- és postaszállító gyorskocsijainak (delizsánsz) első állomása.

A bal felső mező vízfolyása ugyancsak a múltba mutat: a budai egyház fráterei II. Gézától adományul nyerték "a pesti és a kerepesi rév vámját, a hajókét is, akár borral és sóval felfelé, akár más árukkal lefelé haladnak is". Egyébként erre a révre utal a település neve is, ti. a kerep lapos fenekű átkelőcsónakot (kompot) jelent. A fa az egykori sűrű erdőséget és ligeteket alkotó szilfák, nyíresek, tölgyesek, égerek és mogyorósok, hangások emlékét idézi, de azt is, hogy a 18. században használt községi pecséteken a központi helyet egy erős gyökérzetű lombos fa foglalta el.

A három kereszt kifejezi a lakosság töretlen hitét, ugyanakkor jelzi a település "Kálvária-dombját", ahol a 11. században feltehetően földvár állt, lábánál települt a falu, s első középkori templomát is, amely Szent Miklós (az útonjáró kereskedők védőszentje) tiszteletére volt szentelve, a dombtetőre emelték. A település (vagy egy része) a váradi püspökség birtokában volt adatolhatóan a 15. század közepétől a 18. század elejéig. Első református papjait 1626-tól említik.

Az alsó mező vörös színe jelképezi az ezeréves véráldozatot: tatárjárást, belháborúkat, a sorozatos török hadjáratokat és végvári csatározásokat, a szabadságharcok, forradalmak és világháborúk hősi áldozatait. A búzakéve kifejezi a föld dúsan termő gazdagságát. A csoroszlya és az ekevas talán már a falu 1585-ben megjelenő első pecsétjén is szerepel (a heraldikai jobb oldalon hegyével lefelé az ekevas, a balon hegyével felfelé a csoroszlya); ezeket később, a 18. században a pecsét központi helyét elfoglaló fa két oldalán ábrázolták.

A honlap szerkesztői mindent megtesznek azért, hogy a portálon közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de előfordulhat, hogy hibáztunk. Ha Ön rendelkezik megfelelő minőségű és hiteles forrással, kérjük ossza meg velünk az ismereteit.

Itt írhat nekünk
Hirdetés

Megyék címerei

Megyék településeinek a címerei