Kisnamény község címere

Kisnamény község címere álló, háromszögű pajzs, kék mezejében zöld talajon álló, aranytetőzetű ezüst templomépület. A templom felett, a toronytól balra lebegő helyzetű, szárukon keresztbe tett két arany tölgyfaág két-két levéllel és egy-egy makkterméssel. Az ágak között szárán összefogott három arany búzakalász. A címerpajzs alatt lebegő, hármas tagolású íves aranyszalagon feketével a nagybetűs településnév: KISNAMÉNY.

Kisnamény község

A régi pecsétképeken a búzával és tölggyel találkozhatunk. Mindhárom címerterven szerepelnek ezek a motívumok, ezzel a pecséthagyományok továbbörökítése biztosított a legrangosabb jelképben, a címerben.

A kalász - a mag általánosabb jelentésköréhez kapcsolódva - elsődlegesen a termékenységre utal. Mivel az elhaló növény elhullott magjai újrasarjadnak, az újjászületésnek is jelképe. A kalász a természet körforgását idézi: a földből a Nap ereje és a víz által kibontakozó életerőt, a földbehullást és megsemmisülést. Már a korai kultúrák szimbólumrendszerében is ebben az értelemben szerepelt: ezért van, hogy az aratóistenségek, anyaistennők mellett a meghaló és újjászülető istenségeknek is attribútuma. Mint alapvető táplálék, létfeltétel, az életnek, a bőségnek, Isten jelenlétének is kifejezője.

A Bibliában a földműves Káin áldozati ajándéka. A Zsoltárok könyvében a messiási ország bőségére és Isten áldására utal a következő sor: "Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig". Az Újtestamentumban Jézus példázatában is szerepel: az elvetett, elpusztult gabonamag, amely majd új, termékeny életre kel, Isten országa. A búza és konkoly példázatában a gabonamag azokat a híveket jelenti, akik az utolsó ítélet során kiválasztatnak. Pál apostol a feltámadást példázza vele. A tipológiai szimbolizmus értelmezésében az Istennek szánt szent áldozat, az úgynevezett "első kéve" Jézus. János evangéliumában is találkozunk a búzával: "Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egy mag marad, de ha elhull, sok termést hoz". Mária jelképeként a középkori Mária-kultusz idején terjedt el a kalász, ugyanis a Szűzanyát magok nélkül termést hozó búzamezőnek tekintették. Az egymáshoz simuló búzakalászok az összhangot, az egymásrautaltságot, az egyetértést, a közösség egységét is szimbolizálják.

A tölgyet a legrangosabb címernövényként tartja számon a heraldika, ami jelentős szimbólumértékével magyarázható. Romolhatatlannak vélt kemény fája révén válhatott a nagyság, a rendíthetetlen erő, a kitartás és a halhatatlanság jelképévé. Már az antikvitásban is a főistenség fája. Termetes növése, erős gyökérzete miatt a férfiasságnak is szimbóluma.

Az ókori Rómában rangjelző, hatalmi jelkép: a "tölgylombos polgárkoszorú" a római polgároknak jár. Kitüntetésként aranyból készült tölgykoszorúval illették annak a fejét, akik római polgárok életét mentették meg. A keltáknál a tölgy világfa, mely az eget köti össze a földdel. Mivel gyakran éri villámcsapás, a germánoknál Thor viharisten fája lett. A néphit gyógyító erőt tulajdonított a tölgy levelének, parazsának és hamujának. Az Ószövetségben az erő kifejezője. A kereszténységben az erős, szilárd hitet jelenti. A hagyomány szerint Krisztus keresztje is tölgyfából készült. A heraldikában a fentieken kívül a hősiességnek, bátorságnak, a bajtársiasságnak és az erkölcsi tartásnak is szimbóluma a tölgy. A vallásos lakosságot jelképezik a címerterveken a reformátusok nyolcágú csillaga, valamint a 2. sz. terven a település templomának stilizált képe.

A honlap szerkesztői mindent megtesznek azért, hogy a portálon közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de előfordulhat, hogy hibáztunk. Ha Ön rendelkezik megfelelő minőségű és hiteles forrással, kérjük ossza meg velünk az ismereteit.

Itt írhat nekünk
Hirdetés

Megyék címerei

Megyék településeinek a címerei