Battonya város címere

Battonya címere álló, csücskös talpú pajzs. Kék mezejében jobb haránt (három, szimmetrikusan elhelyezett, hatágú aranycsillaggal) díszített, vörös pólya fut keresztül. A bal oldali mezőben, a pólya felett zöld lombú és fekete törzsű nyárfa (jegenyenyár) áll, mellette balra aranylépcsőjű, nyitott kapuszárnyú, fedeles aranykapu látható, íve alatt ezüst ekevas és csoroszlya. A kapu alatt, a pajzsderékon az előzővel mindenben azonos fa lebeg. A pólya alatt, a pajzsmező jobb felében lebegő vörös lángnyelvből ezüst kettős kereszt növekszik.

A pajzsra szembeforduló, aranyszegélyű és aranyos rostélyú, természetes színű sisakot helyeztek, nyakában aranyszalagon aranymedállal. Az aranyos sisakkorona nyitott, ötágú, csúcsain egy-egy kék gyönggyel, a koronapánton három zafírkővel. A sisakdísz szembeforduló, jobbra néző, kiterjesztett szárnyú aranykoronával ékesített, arannyal fegyverzett, stilizált fekete sas, jobb karmában három arany nyílvesszőt tart. A foszlányok: jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.

Battonya város
Kép: j.annPanoramio

Battonya címerképe szimbolikusan fejezi ki mindazt, ami eddigi történetében jelentős. A jobb haránt vörös pólya, mivel ez az élet színe is, utal arra, hogy a település területe a neolitikumtól adatolhatóan szinte folyamatosan lakott. A pólyát díszítő aranycsillagok felidézik az első birtokosokat, akik közül az első név szerint is ismert: Szekcsői Herczeg Ráfael boszniai püspök volt. A három csillag egyrészt jelzi, hogy a XV - XVIII. század folyamán számos birtokos váltotta egymást, másrészt utal a település mai etnikai (magyar, román, szlovák) összetételére is.

A település első pecsétjén két fa között álló ekevas és csoroszlya (más variációk szerint sarló és kasza) volt a pecsétkép. Ez megőrzendő került a kapu mellé és alá a jegenyefa, a kapuív alá pedig az ezüst ekevas és csoroszlya.

A jobb mezőben lebegő három vörös lángnyelv felidézi az elmúlt évezred véres viharait, pusztításait, de a fellángoló, soha ki nem hunyó életerőt is, a jobb életért, felemelkedésért, szabadságért folyó harcokat, népmozgalmakat (1514, 1735, 1848-49, 1891) szintén. A település a 15 éves háború idején elpusztult, újjátelepítésekor délszláv (rác), román (oláh) és magyar telepeseket hoztak ide, majd a felvidékről (Sáros, Szepes, Pozsony és Heves megyékből) szlovák (tót) telepesek érkeztek. Ezért került a lángnyelvekből növekvő kettős kereszt a címerbe: egyrészt ez korai magyar jelkép (a XII - XIII. század fordulójától adatolható), ugyanakkor magukénak érzik a szlovákok is, másrészt az ortodox hiten lévő románoktól és szerbektől sem idegen.

A sisak és a sisakdísz az egyik legnevezetesebb korai birtokos család, a Héderváryak helyi illetőségét idézi, másrészt a szirti sas arra is emlékeztet, hogy a mai lakosok ősei zömmel sziklás, hegyes vidékről érkeztek ide. A három, csúcsával az ég felé mutató nyílvessző a sas karmában a három náció összefogásában rejlő felemelkedési lehetőséget fémjelzi.

A címer mázai (arany, ezüst, kék, vörös, zöld) valamennyi etnikum anyaországa lobogóinak együttes színhalmazát adja. A háromszoros hármasság (csillag, láng, nyílvessző) pedig az egymásrautaltság, összetartozás és összefogás tudatát hivatott erősíteni.

A honlap szerkesztői mindent megtesznek azért, hogy a portálon közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de előfordulhat, hogy hibáztunk. Ha Ön rendelkezik megfelelő minőségű és hiteles forrással, kérjük ossza meg velünk az ismereteit.

Itt írhat nekünk
Hirdetés

Megyék címerei

Megyék településeinek a címerei