Szolnok megyeszékhely, megyei jogú város címere

Szolnok város címere aranyos keretben álló barokk pajzs. A címerpajzs jobbról és balról szembeforduló, felső vonalában a pajzsmező felé akantuszlevelekkel díszített hattyúnyakú ívekkel közrefogott, a cölöp helyén kétcsuklós áthidalással. A pajzstalpat a cölöptalp záró pontjából kiinduló kettős homorú mederív zárja szimmetrikusan jobbról és balról egy-egy enyhén ívelt rézsűvel. Külső, plasztikus díszítésképpen jobbról és balról a pajzsfő magasságáig, a pajzs felől akantuszleveleket hajtó újabb hattyúnyakú ívkeret csatlakozik, amely hármas kúszólevélbe átmenve jut el a pajzsfő felső éléig.

A pajzs kék mezejének zöld udvarán kettős arany szalagfonattal körbefogott zöld fészekből három (egy balra, kettő enyhén jobbra forduló), vörössel fegyverzett, felfelé tekintő, ezüst pelikánfióka növekszik. Fölöttük a nyakát jobbra visszahajtva, vörös csőrével saját kebelét szaggató, kiterjesztett szárnyú, ezüst anyamadár négy csepp vörös vérével táplálja fiókáit. A fészektől jobbra és balra egy-egy dúskalászú, hatlevelű, arany gabonaszál sarjadt.

A kartus felső íveire ötágú, nyitott, rubinokkal és smaragdokkal ékes, arany leveles korona (három levél között két gyöngy) került, melybe felülről lefelé függőlegesen, markolatvédőjével jobbra, hegyével balra mutató aranyos markolatú, ezüstpengéjű, a pajzsmezőbe benyúló szablyát döftek.

Szolnok megyeszékhely, megyei jogú város
Kép: orban.lorantPanoramio

Szolnok címerében a kék mező a tág horizontú határt, a vizekben gazdag tájat, a zöld pajzsudvar a kitűnő földrajzi helyzetet, a jellegzetes alföldi éghajlatot, a jó talajminőséget, a hajdani, pákászásra, rákászásra alkalmas vizenyős területet mutatja be.

A lehajtott csőrével begyéből fiókáit etető pelikánról már az ókorban hitték, hogy keblét feltépve saját vérével táplálja kicsinyeit. A keresztény szimbolikában ezért a Megváltó, az emberiségért önmagát feláldozó Krisztus, közvetve pedig az eukarisztia megjelenítésére szolgál. Gyakori díszítő motívum (főleg protestáns) templomokban a szószék hangvetőjén vagy a mennyezet kazettáin. Szolnok 1761-ből adatolható pecsétjén nagy vonalaiban már ezzel a címerrel találkozunk (s ezt a szolnokiak a közelmúlt aheraldikus, atheisztikus időszakában is meg tudták őrizni). A pelikán az Isten éltető kegyelmét sugallta, amellyel a török idők után újból "feltámasztotta" Szolnok városát. A három fióka az egykori (katolikus, protestáns, zsidó) vallásfelekezeteket jelölheti vagy a három fő megélhetési területet (mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet), a három fő közlekedési ágat (vízi, köz- és vasút) stb. Mivel a pelikán a szellemi megvilágosodásra törekvést is kifejezi, jelképe lehet az iskoláknak (alap-, közép- és szakirányú képzés) csakúgy, mint a művésztelep, galéria, színház művészi hármasának vagy a múzeum, könyvtár, sport szórakozást, felüdülést szolgáló együttesének.

A címerben a búzakalászok a hajdani szűk, tanyás határban dúsan termő gabonatáblákra, a virágzó mezőgazdasági termelésre s a rá épülő élelmiszer- és malomiparra, a gabonatárolókra, szeszfőzdékre utalnak, de tágabb értelemben a teljes gazdasági struktúrát (ruházati, építő-, fa-, gép-, vegyipar stb. kereskedelem, átmenő forgalom) idézik.

A keret (kartus) hullámtarajra emlékeztető kúszólevelei a Tisza- és a Zagyva-folyókat demonstrálják, melyeket itt már az 1550-es esztendőben szabályozni kezdtek, s az ősi révhelyen 1562-től híd állt.

A szablya emlékeztet arra, hogy a település első említése az 1046-os pogánylázadás kapcsán e helyi ispán nevében szerepel: ekkor már vára áll, átkelőhely és rév mivolta, fontos szárazföldi és vízi utak kereszteződése a vidék stratégiai kulcsává avatták: 1552-ben ezért foglalta el a török, 1849 márciusában Damjanich tábornok diadalmaskodott itt a császári hadak felett, 1919-ben 77 napig itt tartóztatták fel a megszálló román katonai offenzívát. Az első világháborúban 305 hősi halottja volt a városnak, a második közel negyedszázezer áldozatot követelt.

A korona jelzi, hogy Szolnok területét a honfoglaláskor a Megyer törzs szállta meg, megyésispáni székhely volt már a 11. század első felében: a vár és népe már 1075-ben oklevélben említést nyer: később - bár többször eladományozták - királyi birtok maradt. A hódító oszmánok szandzsák-központtá emelték, a török kiűzése után kamarai város lett, majd rendezett tanácsú várossá emelkedett (1874), 1876 óta pedig ismét megyeszékhely. Az ősiség (aviticitas) nemesít, így a korona utal a mai autonómiára, önkormányzatiságra, s ezen túl a tisztes lokálpatriotizmusra is.

A honlap szerkesztői mindent megtesznek azért, hogy a portálon közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de előfordulhat, hogy hibáztunk. Ha Ön rendelkezik megfelelő minőségű és hiteles forrással, kérjük ossza meg velünk az ismereteit.

Itt írhat nekünk
Hirdetés

Megyék címerei

Megyék településeinek a címerei