Városlőd község címere

Városlőd község címere négy részre osztott, csücskös talpú pajzs, a szélén teljesen körbefutó keskeny kékeszöld színű szegéllyel. A pajzsot függőlegesen, középen egy kék színű hullámpólya hasítja két része.

  • A jobb oldali sárga színű mezőben egy tányéron két zöld hal látható.
  • A bal oldali bíbor (purpur) színű mezőben egy írótoll és egy üvegfúvó cső van keresztbe rakva.
  • A jobb alsó mezőben ezüstszínű csoroszlya és ekevas lebeg, körülötte öt szál búzakalász.
  • A bal oldali alsó mezőben egy tölgyfalevél lebeg, két makkal.
Városlőd község
Kép: Imre LakatPanoramio

A címer egyes elemei a község történetének mindkét korszakára (a török dúlás előtti és az újratelepítést követő időszakokra) utalnak. A szegély jelentése: a község egy védett völgyben (amit valamikor Szt. Mihályvölgynek hívtak) fekszik, és forrásokban gazdag mezők és erdők övezik.

A címert függőlegesen egy hullámos kék csík szeli ketté. Ez részben a falu közepén kanyargó Torna-patakot jelképezi, részben a spessarti Aubach völgyére utal, ahonnan a XVIII. sz. elején néhány család ide áttelepült. A címer 4 mezőből áll, melyek alapszíne a sárga és a purpur. A sárga szín az érett gabonát, a kenyeret, az életet jelképezi. A purpur a hajnal, az újrakezdés színe arra utal, hogy ebben a völgyben több nép (avarok, szlávok, magyarok, németek) építette fel a maga települését az előző település romjaira vagy azok mellé.

  • Jobb felső mező: Sárga alapon egy fehér tányér, melynek díszítése két egymással szembefordított hal. A tányér határainkon túl is jól ismert majolikagyárra utal. A benne lévő két hal a karthausi szerzeteseket, a hajdani kolostort és a hozzátartozó halastavakat jelképezi.
  • Bal felső mező: Purpur alapon egy írótoll és egy üvegfúvó cső. Az írótoll a karthausi szerzetesek egyik fontos tevékenységét, a kódexírást jelzi. Az üvegfúvó cső az 1715 körül alapított pillei üveghutára utal.
  • Jobb alsó mező: Purpur alapon egy ekevas látható csoroszlyával és öt gabonakalásszal. Ezek együtt azt jelzik, hogy elődeink egyik fő foglalkozása a földművelés volt.
  • Bal alsó mező: Sárga alapon tölgyfalevél két makkal. A községet régen nagy erdők övezték, amelyek lehetővé tették az üveghuta üzembehelyezését, faeszközök készítését, a sertések makkoltatását. Mivel a környékre inkább bükkfa a jellemző, a tölgylevél a fafeldolgozás mellett a XVIII. sz. elején betelepített lakosság őshazáját, a spessarti erdőket is idézi.

A honlap szerkesztői mindent megtesznek azért, hogy a portálon közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de előfordulhat, hogy hibáztunk. Ha Ön rendelkezik megfelelő minőségű és hiteles forrással, kérjük ossza meg velünk az ismereteit.

Itt írhat nekünk
Hirdetés

Megyék címerei

Megyék településeinek a címerei